Egy 2026-os tanulmány hat szűrt, egyfajtás olasz EVOO-t követett 16 hónapig sötét üvegben, 15 °C-on. Kezdetben mind extra szűz volt, de eltérően változtak: kettő legalább 12 hónapig megőrizte a kategóriát, másoknál korábban jelentkeztek oxidációs hibák. Az egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírok aránya mutatta a legkövetkezetesebb kapcsolatot a folyamattal, de ez nem minden olajra érvényes szabály. [From Composition to Shelf Life: Oxidative Deterioration Trajectories of Monovarietal Extra Virgin Olive Oils — PubMed]
Egy másik kísérletben azonos körülmények között termesztett és feldolgozott olajbogyókból készült tizenegy egyfajtás olaj különbözött zsírsavakban, fenolokban, oxidációs stabilitásban, keserűségben, csípősségben és gyümölcsösségben. A fajta számít, de az évjárat, érettség, feldolgozás és tárolás is. [Eleven Monovarietal Extra Virgin Olive Oils Grown and Processed under the Same Conditions — Foods]
A Nemzetközi Olívatanács katalógusa sok ország fajtáit és sokféleségét dokumentálja. Az egyfajtás olaj egy fajtát emel ki; a házasítás különböző profilokat egyesíthet az egyensúly és állandóság érdekében. Egyik sem automatikusan jobb. [World Catalogue of Olive Varieties — International Olive Council]
Az EU-ban az extra szűz kategória kémiai és érzékszervi követelményektől függ, nem a fajták számától. Tudatos választáskor ezért a kategóriát, eredetet, dátumokat és tárolást, majd a felhasználáshoz illő ízt érdemes nézni. Az „egyfajtás” felirat önmagában nem bizonyít frissességet, eltarthatóságot, gyógyhatást vagy termékünk analitikai értékeit. [Commission Delegated Regulation (EU) 2022/2104 — EUR-Lex]
